Miért nem hagyják el a nők az erőszakos partnerüket?

A családon belüli bántalmazás eseteivel szembesülve az egyik leggyakoribb reakció az, hogy felmerül a kérdés:

Miért nem hagyja ott az áldozat az erőszakos férjét vagy élettársát?

A családon belüli bántalmazás rendkívül összetett jelenség, és nem vezethető le egy egyszerű ok-okozati viszonyra.

„Ha megütsz, elhagylak”

A dolog nem ilyen egyszerű.

A nemi alapú erőszak túl mélyen gyökerezik ahhoz, hogy pusztán az „erőszakot alkalmazó férfiak” és a „bántalmazást eltűrő nők” sémájára korlátozzuk.

Az erőszaknak sok formája van – fizikai, pszichológiai, gazdasági –, és ezek fokozatosan leépítik az áldozat lelki ellenálló képességét, mígnem a nő tehetetlenné válik.A bántalmazó kapcsolatokban többféle hatalmi forma működik egyszerre, és ezek lassan lebontják az áldozat védelmi mechanizmusait, így az illető elveszíti a cselekvőképességét.

A bántalmazás körforgása

Térjünk vissza a kérdéshez: miért nem hagyják el a nők az erőszakos partnert?

A válasz az, hogy az elkövető felváltva alkalmaz agresszív és gyengéd viselkedést, és ezzel érzelmi függőséget alakít ki az áldozatban.A pszichológiai szakirodalom – különösen Lenore Walker amerikai pszichológus munkái – ezt a jelenséget a bántalmazás körforgásaként írja le.

A családon belüli erőszak általában az alábbi szakaszokban zajlik:

1. A feszültség kialakulása – viták, verbális támadások, sértések, az áldozat fokozatos ellenőrzése. Megjelenik a nyugtalanság, a feszültség, amely előrevetíti a közelgő krízist.
2. A nyílt bántalmazás – a konfliktus fizikai vagy szexuális erőszakká fajul, illetve a nő bezárásához, elszigeteléséhez vezethet.
3. A „megbánás” és a közeledés – az elkövető bűnbánónak mutatkozik, bocsánatot kér, kedvesen viselkedik, megígéri, hogy többé nem ismétli meg a történteket. Ebben a szakaszban alakul ki az áldozatban a bűntudat, ami arra készteti, hogy visszavonja a feljelentést, vagy újra bizalmat adjon a partnernek.
4. A „mézeshetek” fázisa – úgy tűnik, mintha a kapcsolat újra helyreállna. A nő elhiszi, hogy minden rendbe jöhet, és hajlandó elfelejteni a múltat. Ám ez a szakasz legtöbbször csak a következő erőszakos epizód előjátéka.

Ezek a szakaszok időben változhatnak, néha össze is mosódnak, de ami minden esetben közös: a ciklikusság, vagyis a bántalmazás és a hamis megbánás folyamatos váltakozása.

A pszichológiai következmények

A kívülállók számára sokszor úgy tűnik, hogy a nő gyenge vagy „nem akar segíteni magán”.

Viszont a valóság:

A bántalmazó kapcsolatok dinamikája nemcsak pszichológiai, hanem társadalmi, kulturális és szociális tényezők összetett hálója.

 1. A manipuláció és a fokozatos elszigetelés

A bántalmazók ritkán kezdenek azonnal nyílt erőszakkal.

Kapcsolatuk elején gyakran figyelmesek, szenvedélyesek és szeretetteljesek, így az áldozat érzelmileg kötődni kezd hozzájuk.

Később fokozatosan, lépésről lépésre elszigetelik őt a családjától, a barátaitól, és elérik, hogy csak rájuk támaszkodjon.

Amikor a bántalmazás elkezdődik, az áldozatnak már nincs hova mennie, és elhiszi, hogy senki sem értené meg vagy nem segítene.

 2. A trauma-kötés (trauma bond)

A pszichológusok ezt a jelenséget „trauma-kötésnek” nevezik:

amikor az áldozat és az elkövető között érzelmi függőség alakul ki a bántalmazás és a megbánás váltakozása miatt.

A szeretet és a félelem ilyen keveréke kémiailag is addiktív lehet – a szervezet dopamint és adrenalint termel, ami fokozza az érzelmi függést.

A nő így valóban „függővé válhat” a kapcsolat hullámzásaitól, és azt hiheti, hogy a partner időnkénti kedvessége „bizonyíték” a szeretetre.

 3. A kulturális és társadalmi elvárások

Sok nő kulturális nyomás alatt él:

• „Egy rendes nő kitart a férje mellett.”
• „A családot meg kell menteni.”
• „A gyereknek kell az apa.”
  Ezek az üzenetek mélyen beépülnek a nevelés során, és bűntudatot kelthetnek azokban, akik menekülni próbálnak.
  A társadalom gyakran ítélkezik az áldozat felett, nem pedig az elkövető felett, ami tovább nehezíti az elszakadást.

 4. A gyerekkel kapcsolatos félelmek

Ha gyerek is van, a helyzet még bonyolultabb.

Sok nő fél attól, hogy:

• a bántalmazó elveszi tőle a gyermeket,
• a gyereknek rosszabb lesz, ha elválnak,
• nem tudja majd eltartani őket.
  A bántalmazók gyakran ezzel zsarolják is a nőket, tudva, hogy ez az egyik legerősebb érzelmi eszköz.

 5. Gazdasági kiszolgáltatottság

A gazdasági függőség szintén kulcsfontosságú tényező.

Ha a bántalmazó ellenőrzi a pénzt, a lakást, a közlekedést vagy a dokumentumokat, az áldozat fizikailag sem tud elmenekülni.

Egy új élet kezdése anyagi tartalék nélkül, gyerekekkel vagy munka nélkül szinte lehetetlennek tűnik.

 6. A szégyen és az önvád

Sokan szégyellik bevallani, hogy bántalmazásban élnek.

Úgy érzik, hogy ők a hibásak, mert „rossz döntést hoztak”, „nem elég jók”, vagy „biztos ők provokálták” a helyzetet.

Ez a belső bűntudat az egyik legerősebb akadály a segítségkérés előtt.

 7. Remény a változásra

Végül, sok nő őszintén hisz a partner változásában.

Elhiszi a bocsánatkéréseket, az ígéreteket, a „most már minden más lesz” típusú mondatokat.

Ez a remény az, ami újra és újra visszatartja őket attól, hogy végleg kilépjenek a kapcsolatból.

„A szeretet soha nem bánt.
Ami bánt, az nem szeretet, hanem hatalomvágy.”